Ismét eltelt egy év. 2020 van! Vége az ünnepek lélekemelő és szívmelengető heteinek. Ismét magunk mögött hagytunk egy évet, melyben rengeteg tapasztalat és élmény gazdagította az életünket.

De vajon tényleg magunk mögött hagytuk-e?

Célom, hogy inspirációt adjak Neked egy rendhagyó évértékelésre.

Mert valójában semmi sem zárult le 2019-ben, kivéve, ha lezártad. Épp így semmi sem kezdődik el 2020-ban, kivéve, ha elkezded. Ezekben hatalmas erő rejlik, érdemes élni velük! Lássuk, hogyan!

A teljes megértés miatt egy kis elmélettel indítok, de ígérem, utána minden világossá fog válni.

A Gestalt-coaching középpontjában az élmény szakadatlan áramlása áll. Ennek van egy modellje, az ún. Gestalt-ciklus, amely az élményt részekre bontva egy kört ír le az élménnyel való találkozástól (észlelés) egészen az attól való eltávolodásig (visszavonulás). A Gestalt kimondja, hogy akkor tudunk folyamatosan magas energiaszinten létezni, ha a minket ért élményeinkkel végigjárjuk ezt a ciklust. Amennyiben valahol elakadunk, akkor azon a ponton rengeteg energiát hagyunk bent a rendszerben.

A német eredetű Gestalt szó jelentései a következők: alak, teljes, egész, minta, amelyek szintén erre a ciklusra utalnak, ezért a Gestalt nyelvezetében a különböző élményeket gyakran hívják Alaknak. Egy átlagos nap folyamán rengeteg behatás, élmény, Alak ér és bukkan fel bennünk, amelyekkel különböző ideig foglalkozunk. Összesen 8 lépésen visszük végig a minket ért behatásokat: először észleljük azokat, majd tudatosítjuk, hogy mi is történt, ezt követően energiát mozgósítunk a cselekvésre vagy szükségletkielégítésre (akció), majd itt kontaktusba kerülünk az észlelés tárgyával/főszereplőjével, ahol módunk van végigvinni azt, amit szeretnénk, ennek lesz egy eredménye, megoldása, amely remélhetőleg elégedettséghez vezet és így le tudjuk zárni, teljessé tudjuk tenni a kört, majd megnyugvással visszavonulni ettől a témától. A ciklus befejezése után vagy egy újabb Alak kerül a látóterünkbe és azzal kezdünk foglalkozni, vagy megéljük az ún. termékeny üresség állapotát. Ez a későbbiekben még kiemelt fontossággal fog bírni számunkra.

Ahogy látjuk, a ciklusban folyamatosan nő a befektetett energiamennyiség, így amikor bármelyik szinten falakba ütközünk, mint egy gát, amelyhez a sok-sok víz hozzácsapódik és felduzzad, akkor ez a sok energia is feltorlódik és ez feszültséget, frusztrációt, nyugtalanságot okoz. Ez lesz az ún. befejezetlen gestalt, egy lezáratlan ügy. Ebben a rohanó világban egyre több ilyen megszakított témával van dolgunk, hiszen a figyelmünk ide-oda ugrál, sokszor egyszerre több dologgal is foglalkozunk és nem jut idő végigvinni mindent. Idővel a sok apróság összeadódik és létrehozhat bennünk egy általános feszültséget. A legnagyobb hatóereje a befejezetlen érzelmi kérdéseknek van, azaz itt tud egyszerre a legtöbb energia bent rekedni.

Néhány példával szeretném szemléltetni, hogyan tud az energia a különböző állomásoknál feltorlódni:

• Észlelés: nem akarunk tudomást venni arról, ami van, hogy pl. valami bánt, valami nem stimmel. Ha a testünk jelez, azzal sem foglalkozunk. Azt hisszük, hogy fájdalmas érzések várnak ránk, ha foglalkozunk velük, ezért inkább elnyomjuk őket és mondjuk alkoholba, evésbe vagy túl sok munkába fojtjuk bánatunkat.

• Pl.: már régen nem érezzük jól magunkat a munkahelyen, ahol dolgozunk, de eltereljük erről a figyelmünket és a nyomós indokokat több módon elhomályosítjuk önmagunk előtt (is).

• Tudatosítás: amit észleltünk, azt a felszínen tudatosítjuk ugyan, de komolyabban nem akarunk vele foglalkozni.

• Pl.: belátjuk, hogy váltani kellene, ez lenne az igazi megoldás, azonban ebbe az irányba semmilyen konkrét lépést nem teszünk

• Energiamobilizálás: ezen a ponton mindennel tisztában vagyunk, látjuk, hogy lépni kellene valamit, azonban mégis megtorpanunk és túl óvatossá, halogatóvá, üres ígéretek tevőjévé válhatunk.

• Pl.: végül elkezdünk állásokat keresgélni, be is adjuk több helyre a pályázatunkat, azonban nagyon megfontoljuk, különböző mondvacsinált indokok miatt kihagyunk jónak tűnő lehetőségeket

• Akció: itt már mozgósítottuk az energiáinkat, el is köteleződtünk, tudjuk, hogy mit akarunk, mégis visszafog valami, ami erősebb. Libikóka a menni és a maradni között.

• Pl.: a sok állásinterjú után végre kapunk egy remek ajánlatot, ami ráadásul nagyon tetszene is, azonban berezelünk, nem merünk váltani, mert ami van és amit már ismerünk, az a biztos

• Kontaktus: félünk a bevonódástól, a nyitottságtól, a kapcsolatba lépéstől és emiatt visszatartjuk és elhatároljuk magunkat, aminek egy elhaló, lapos kapcsolat, helyzet, végkifejlet lesz a következménye

• Pl.: igent mondunk az új munkahelyen, várjuk is és ezt is kommunikáljuk az új munkaadónk felé, de legalább ugyanennyire félünk is tőle, nehezen illeszkedünk be, távolságtartóan viselkedünk, esetleg teljesen vissza is léphetünk

• Megoldás és elégedettség: nem értékeljük ki a történteket, nem nézünk vissza, nem akarjuk elismerni és átélni, amit elértünk, félünk elfogadni, hogy lassan a végéhez közeledik valami, ezáltal nem tudjuk átélni az elégedettség állapotát

• Pl.: a munkahely-váltás végül sikeresnek bizonyult, megtaláljuk a közös hangot az új csapatban, mégsem érzünk elégedettséget, nehezünkre esik beleengedni magunkat a jóba

• Teljessé válás és lezárás: képtelenek vagyunk elengedni, lezárni, összegezni, kiértékelni, ami történt, továbbra is kapaszkodunk, ragaszkodunk.

• Pl.: mivel nem tudjuk beleengedni magunkat a jóba, felnagyítjuk a hiányokat és visszasírjuk a régi „szép” időket, s ahelyett, hogy azt látnánk, mi mindenen vagyunk túl sikerrel és tapasztalatokkal gazdagodva és integrálnánk a történteket, nyughatatlanság és a rádöbbenés hiánya jellemző

• Visszavonulás: elkezdünk azonnal valami mással foglalkozni, tesszük a dolgunkat, továbbra is pörgünk valami körül, nem hagyjuk, hogy beépüljön és mint egy mély tapasztalat minket gazdagítson az élmény. Nem lépünk picit hátra és tartunk szünetet, hanem belekezdünk valami másba.

• Pl.: örülünk, hogy a munkahely-váltás körüli mizéria végre lezárult, fellélegezhetünk, de közben annyi más elmaradt, amivel szerettünk volna foglalkozni, hogy végülis mégsem engedünk magunknak pihenést és azonnal ugrunk a következő teendőre.

• A fenti ciklust egy fiktív munkahely-váltás szakaszain keresztül szemléltettem a könnyebb érthetőség kedvéért.

Az energiák egészséges áramlásán kívül azért is érdemes végigmenni a teljes cikluson, foglalkozni az elakadásokkal és lezárni a dolgainkat, mert ha eljutottunk a visszavonulás szakaszához, akkor ott úrrá tud lenni rajtunk egy olyan mérhetetlen boldogság és elégedettség, ami belépő az ún. termékeny üresség állapotába. A termékeny üresség azért nagyon fontos számunkra, mert ez az a hely, ahol a kreativitás életre kel. Ahol megengedem, hogy csak úgy legyek. Ha viszont az energiák le vannak kötve, akkor nehéz hozzáférni ezekhez az erőkhöz.

Ülj le most, csendesedj el egy picit és emlékezz vissza az előző évedre! Ha úgy könnyebb, készíts magad mellé papírt és tollat és írd le.

Tedd fel magadnak az alábbi egyszerű kérdéseket és őszintén válaszold meg őket:

• Mi az, amivel nem merek/akarok szembe nézni?
• Mi az, amivel nem akarok foglalkozni, pedig tudom, hogy kéne?
• Mi az, amit már régóta halogatok?
• Mi az a konkrét cselekvés, amit meg kellene lépnem, de még valami visszatart? Mi tart vissza?
• Mi felé nem merem megnyitni magam?
• Mi az, amivel kapcsolatban nem tudom elfogadni és élvezni a végeredményt?
• Milyen elvarratlan szálak vannak az életemben, amit ideje lenne lezárni?
• Hogyan tudnék (gyakrabban) lecsendesedni és csak úgy lenni magamban?

Remélem, a cikk segített egy picit közelebb jutnod ahhoz, hogy hol akadtál el és miben. Minden változás így indul: a felismeréssel! Kezdd az évet energikusabban, boldogabban és elégedettebben! BUÉK!!!

Ha pedig úgy érzed, jó lenne kívülről ránézni a helyzetedre, várlak szeretettel coaching konzultáción!

Szeretettel:

Hary Judit

Holisztikus life coach

Tarts velem Facebook-on is: Belső erőforrásaink – testtől a lélekig

Ha tetszett, kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson! Köszönöm! ♥