Ha visszatekintek az életemre és őszintén számba veszem azokat a sikereket, amikre büszke vagyok, akkor egy közös pontot lehet bennük találni: mindegyik egy folyamatnak volt az eredménye. Rövidebb és hosszabb folyamatok (tanfolyamok, gyakorlás, vizsgafelkészítők, mentorálás, tanulás és tanítás, kutyakiképzés, mozgásprogram, tervezés, stb.) vittek el, építettek fel odáig, hogy végül elértem, amit szerettem volna. Persze vannak az életben váratlanul, hirtelen betoppanó sikerek is, de általában azok mögött is valamilyen szintű felkészültség és megérés áll.

Gyakori tapasztalom, hogy sokan nem akarnak várni, hanem gyorsan célba érni. Ezzel azonban rengeteg energiát vesztenek, mert ahelyett, hogy magára az útra koncentrálnának, türelmetlenül toporognak egy helyben.

Nem lehet 1-2 alkalom gyógykezelés után visszanyerni az egészségünket, főképp egy krónikus állapotban. Nem lehet 1-2 nap diéta után tartósan lefogyni. Mindig állítsuk párhuzamba azzal, hogy mióta is áll fent a betegség. Mióta tudunk róla? Mikor tapasztaltuk az első intő jeleket? És mikor vettük igazán figyelembe végre ezeket a jeleket? Mióta van rajtunk az a súlyfelesleg?

Amikor elindulunk a változás irányába, akkor számítani kell arra, hogy valamennyi időbe mindenképp telni fog, hogy bekövetkezzen, amit szeretnénk, hiszen egy régóta fennálló helytelen működést kell átalakítani, úgyhogy kitartásra nagy szükségünk lesz. Amikor régen megszabadultam 10 kg-tól, az bizony elég lassú folyamat volt, mert havonta 1 kg(!) ment le és szinte minden nap keményen edzettem érte, viszont annyira tartós volt, hogy utána hosszú évekig nem jött vissza semmi.

Szeretném mindezt párhuzamba állítani a coachinggal, mert nagyon sok a hasonlóság. Mi coachok is folyamatban gondolkodunk: az egész konzultációsorozatnak megvan a speciális pszichológiai dinamikája, minden ülésnek más célja van, több nézőpontból közelítjük meg a témát, felismerésekre, megoldások keresésére és cselekvésre késztetjük az ügyfelet, miközben felkészítjük arra, hogy képes legyen önmaga is egyre tisztábban látni és kezelni a helyzetet. Maga a folyamat éppen ezért az ülések között is zajlik és folytatódik, nem korlátozódik kizárólag a konzultációk idejére, mert a fentiek hatására óhatatlanul is a téma továbbgondolása és átkeretezése történik. 5-15 alkalom alatt már elég jól irányba kerül az ügyfél, de hosszabb távú cél esetén igény szerint egészen addig követjük, amíg el nem éri azt. Így tud a változás biztonságos és szeretetteljes keretek között kibontakozni és tartóssá válni.

Amikor a saját folyamataimat menedzseltem, akkor is határtalan örömmel töltött el visszanézni, hogy honnan hova jutottam. Bizony, nem csak a legvégén, hanem útközben is. Belülről éreztem a bizsergést, hogy egyre jobb (lesz) nekem.

Szeretnék abban segíteni, hogy Te is megtapasztalhasd ezeket a belülről vezérelt és boldog érzéseket.

További gondolatokat tőlem itt olvashatsz: Belső erőforrásaink – Hary Judit

Szeretettel:

Hary Judit

Life és Art Coach

Ha tetszett a cikk, akkor kövesd a bejegyzéseket a Facebook-oldalamon is és oszd meg kérlek, hogy másokhoz is eljusson! Köszönöm! ♥

Azt hiszem, hogy ez az egyik legkardinálisabb kérdés jelen helyzetünkben. Annyi oldalról kapjuk a nehézségeket, a rossz híreket, a fájdalmat, annyi veszteségélmény és gyász leng minket körül, nem is beszélve arról, ha élvezed a digitális oktatás-gyereknevelés-betegség kombót vagy annak bármelyik részét, hogy ezt ellensúlyozni kell valahogy!

Gyakori emberi működés – ez a minta, ez van belénk kódolva - , hogy amikor krízis van, akkor úgy próbáljuk menteni a helyzetet, helyt állni, hogy igyekszünk a maximumot nyújtani, erőn felül teljesíteni, óvni a környezetünket, miközben mi magunk szépen lassan kimerülünk, sokáig észrevétlenül. A koronavírus ennek ékes példája, de vírus nélkül is kerülhetünk bármikor olyan élethelyzetbe, ahol 1-2 vagy több évig is azt érezzük, hogy nem állhatunk le, hajtani kell tovább. Felszívjuk magunkat és csináljuk. (Ebben a blogbejegyzésben nem térnék ki azokra az esetekre, amikor a valóság már rég nem követel tőlünk akkora erőbefektetést, mi mégis ezt hisszük és beleragadva a múltba nem tudunk leállni. Jelen írásomban a fókusz a most fennálló helyzetre irányul, de tartalma más krízisállapotokra is felhasználható.)

Szóval a mostani időszak mindenkitől nagyobb erőfeszítést követel fizikailag, érzelmileg és mentálisan egyaránt. Általános kifáradás jellemző, amely nem mellesleg csökkenti az immunrendszer erejét is.

Jó taktika-e a folyamatos készültség? Érdemes-e még korábban kelni, hogy a napi teendők beleférjenek estig? Mennyit spórolunk valójában azon, ha kihagyjuk a reggelit vagy az ebédet (sokan akár mindkettőt)? És ez csak néhány kérdés… Rövid távon működhetnek, de hetekig, hónapokig biztosan nem.

A megelőzés pedig ezúttal is könnyebb, mint a már kialakult esetleges kiégést vagy totális kizsigerelt állapotot kezelni. Egy bizonyos szint alá nem szabad menni, egy egyénileg meghatározott határt húzni kell, amennyit még elbírunk és nem tovább.

Böjte Csaba mondta, hogy „Ha az emberre valaki szeretettel néz, az olyan, mint a napfény, amely az alvó magot kihozza a földből.”

Mire lenne szükséged? Hogyan tudnál most, ezekben az embert próbáló időkben igazán jó és szeretetteljes lenni önmagad felé?

A változás nulladik lépése a jelen megélése. Hogy megengedem magamnak, hogy megéljem azt az érzést, hogy most nehéz, fájdalmas, elegem van, nem bírom tovább. Egyszerűen jelen vagyok és megölelem magam, elfogadom önmagam, megszeretgetem önmagam, a borús és elkeseredett érzéseimmel együtt, azzal együtt, ahol tartok. Úgy, ahogy vagyok. Adok időt magamnak, megállok és nem akarok mindenáron buldózer maradni. Nem is lenne életszerű… Attól vagyunk emberek, hogy érzünk.

Hogyan tudnék most annak ellenére jót adni magamnak, hogy mástól citromot kaptam? Mi az, ami itt és most feltöltene, adna egy adag energiát, mi esne igazán jól a lelkemnek és ami a jelen korlátai között megvalósítható?

Lehet, hogy nehéz a válasz, de ennek csak az az oka, hogy rég kérdeztük meg magunktól. Rég hangolódtunk rá önmagunkra. Elállítódott a hangszer. A zenészek is először beállítják az eszközüket, hogy az úgy szóljon, ahogy kell neki. Vissza kell hangolni. Az autót is elmegyünk megtankolni, különben úgy leáll a leglehetetlenebb helyeken, mint annak a rendje. A kutyánkat is megsimogatjuk és adunk neki enni és inni. Hol vagyunk mi a sorban?

A válasz megtalálásában jól jöhet, ha felfigyelsz az elszólásaidra. Amikor felsóhajtunk és kívánunk valamit. Legyen az bármennyire irreális is abban a pillanatban, visszafejtve megleljük benne a mély szükségletet és utána már adaptálni is tudjuk a jelenre vonatkozóan.

Másik kiindulópont lehet, amikor korábban csináltál valami olyat, ami után felettébb jobban érezted magad, feldobódtál és tele voltál energiával. Mi történt akkor? Mit csináltál? Ha megvan, keresd meg, hogyan tudnád a jelen helyzetbe behozni és némi változtatásokkal ugyan, de újra átélni.

Azt is érdemes átgondolni, hogy egyedül szeretnél vagy éppen ellenkezőleg: bevonnál családtagot is a programba? Vagy esetleg segítségre lenne szükséged? Kire tudsz támaszkodni?

Sokszor olyan kevés is elég: egy finom étel, egy jó zene, egy pihentető fürdő a kádban, egy régóta halogatott sorozat első részének megnézése, egy kirándulás, 10 perc meditáció, egy apró tett, amelyet eddig csak dédelgettél, a lakás egyik szegletének átrendezése, tényleg bármi, amivel magadnak itt és most jót tehetsz. Minden nap.

Jó szívvel adni is csak akkor lehet, ha mi is jól vagyunk.

Szeretettel:

Hary Judit

Life és Art Coach

Facebook: Belső erőforrásaink - Hary Judit

Instagram: @judit_hary

Korábbi blogcikkeimet itt tudod olvasni

Kapcsolat

Olyan hétköznapi hősökkel beszélgetek ebben a rovatban, akik különleges és sikeres karrierváltást vittek véghez és történetükkel erőt adnak ahhoz, hogy Te is el merj indulni az utadon. Olyan összefüggésekre, tanulságokra és felismerésekre jöhetsz rá általuk, amelyek igazán pozitív hatással lehetnek a Te saját történetedre is.

Első interjúalanyom Péter Csaba, aki elég szokatlan irányba váltott, de nem is tehette volna jobban :-) 

HJ: Hány évig és milyen pozícióban dolgoztál egészen pontosan a banki szektorban?

PCS: A bankszektorban 6 évet, előtte a logisztikai szektorban 11-et töltöttem el, mindig értékesítési, ügyfélkapcsolati, üzletfejlesztési pozícióban. Legutóbb a bank legnagyobb vállalati ügyfeleit szolgáltam ki teljes körűen, beleértve a számlák vezetését, a finanszírozást, az éves felülvizsgálatot, a treasury ügyleteket, a nemzetközi kapcsolatokat.

HJ: Szerettél ott dolgozni? Mit adott Neked ez a munka és mit nem?

PCS: Ez a bank volt életem legjobb „klasszikus” munkahelye. A mai napig hálás vagyok a közvetlen vezetőimnek a bizalomért és támogatásért, amit kaptam, amikor teljesen outsiderként felvettek, illetve végig azt követően is. Igen sikeres éveket töltöttem itt, azt mondják, megdolgoztam érte. A legtöbb, amit kaptam ettől a munkától (meg a korábbiaktól is) az az ügyfelek elégedettsége volt. Amit nem kaptam meg, az elsősorban a karrier lehetősége.

HJ: Mi volt az, ami először megkongatta Benned a váltás igényét?

PCS: Fokozatosan fogalmazódott meg bennem, hogy amit tulajdonképpen én nap mint nap csinálok az egy virtuális valami. Egy bizonyos szemszögből értelmetlen.

HJ: Mikor döntötted el, hogy most már tényleg lépsz? Mennyi idő volt ennek az érési folyamata Benned?

PCS: Másfél év telt el az ötlet és a váltás között. Ezalatt az objektív tényezőket terveztem, számoltam, mérlegeltem, hiszen a gazdasági racionalitás mindig is a munkám szerves része volt. Eközben képeztem is át magam. A szubjektív érési folyamat ennél rövidebb idő volt. Ez így hosszú távon értelmetlen – gondoltam -, csak növesztem az irodában a fenekemet nyugdíjig, és lepörög az élet munka része igazi tartalom nélkül. Akkor jött a szikra, hogy mire váltsak, és onnantól nem volt kérdés.

HJ: Miért pont ács? Hogyan találtál rá az ács-mesterségre?

PCS: A családi házunkon tetőcserét kellett végezni és nem találtunk szakembert. Így ezermester nagybátyámmal ketten fogtunk neki – és közben rájöttem, hogy ez nekem tetszik.

HJ: Miből érezted azt, hogy megtaláltad a szerelemszakmádat és hogy ebben ki fogsz tudni teljesedni?

PCS: Friss levegő, mozgás, alkotás, valami kézzelfoghatónak a létrehozása, nem függve egy szervezet tökéletlenségeitől, na meg a piaci igények :-)

HJ: Voltak Benned félelmek a váltással kapcsolatban?

PCS: Egy másodpercig sem. Szerencsére alapvetően hiányzik belőlem az effajta félelemre való hajlam, ráadásul minél többet vizsgáltam a racionális oldalát, annál biztosabb lettem benne, hogy ez csak jó lehet.

HJ: Sajnos Magyarországon még mindig nagyobb népszerűségnek örvendenek az ún. fehérgalléros munkák. Milyen megítélésre számítottál a környezetedtől?

PCS: Az ego, a hiúság azt mondta bennem, hogy milyen menő leszek a szemükben, vagy megdöbbentem őket pozitív értelemben. Az én környezetem főleg fehérgalléros, úgy gondoltam, irigyelni fognak. Talán egy ismerősöm volt, aki hülyeségnek találta a váltást, de ő nem is volt az a klasszikus irodista.

HJ: Ki segített az áccsá válásodban?

PCS: Ez még nem fejeződött be :-) Még egy-két évtized rutin és talán akkor… :-) Most is mondhatom, hogy ács vagyok, hiszen papírom van róla és ezzel sokan vannak még így. A gondosság, a precizitás a megbízhatóság már most is megfelelő. Az általam megfelelőnek ítélt szakmai szintet (tudást és rutint) azonban megítélésem szerint legalább 5 év gyakorlattal és tanulással lehet elérni.

Kezdetben, még a váltás előtt több vállalkozó mellett is végeztem segédmunkát, hogy lássak és gyakoroljak, de messze a legtöbbet a jelenlegi társamtól tanultam és tanulok nap, mint nap.

HJ: Megérte? ;-)

PCS: Minden tekintetben. A bevétel is több, mint a bankban, de az életérzés megfizethetetlen.

HJ: Mi a legnagyobb tanulság, amit a karrierváltás hozott magával?

PCS: Az élet csodálatos tud lenni, ha elhisszük, hogy élhetjük. Talán elcsépelt, de mégsem elterjedt gondolat, hogy ha igazán akarunk valamit, akkor a Jóisten - vagy az Univerzum, ki hogy nevezi – minden támogatást meg fog adni hozzá.

HJ: Mi az, amit megad az ács szakma és a banki szektor nem?

PCS: Én most közvetlenül magánszemélyeknek dolgozom, nem nagyvállalatoknak. Így sokkal intenzívebben élhetem meg az elégedettségüket, a boldogságukat, amikor elkészül egy munka.

HJ: Hogyan változott az életed azóta?

PCS: Enyhén szólva kitágult :-) Óraszámban valószínűleg többet dolgozom, mint a bankban, mégis szabadabbnak érzem magam. Egyebekben azt hiszem sem magam, sem az életem nem változott meg.

HJ: Sokan küzdenek azzal a nehézséggel, hogy nem tudják, merre menjenek, milyen foglalkozást válasszanak. A váltás is eléggé megterhelő, hiszen elölről kell kezdeni felépíteni valamit, szemben azzal, ami már megvan, amit már elértek. Ha adhatnál egy tanácsot azoknak, akik még keresik az útjukat, mit javasolnál nekik ezzel a sok tapasztalattal a zsebedben?

PCS: Mit ért el az, aki úgy gondolja, hogy elért valamit? Szerintem én a váltáskor semmit nem vesztettem, míg más úgy gondolja, hogy elismert banktisztviselőnek lenni egy komoly bankban igenis vesztenivaló. Valahol itt lehet a kulcs: rájönni, hogy mi is igazán fontos számunkra az életben. Másrészről én kaptam egy jelet a tetőcserekor, és hiszem, hogy mindenki más is kap jelet, ha nyitott rá. A legfontosabb szerintem mégis az, hogy ne hagyjuk a félelmeinket diktálni.

HJ: Szabad megkérdezni, hogy mi volt ez a jel, amit kaptál?

PCS: Maga a feladat megjelenése, illetve az, hogy jól érzem magam a végzése közben. A jel az, hogy belekerülsz valamibe, majd a megerősítés, hogy érzed, jó helyen vagy.

HJ: Hogy látod, mi hiányzik manapság az embereknek, ami miatt ennyire nehéz ez az egész (az útkeresés, a megfelelő foglalkozás megtalálása)? Mire lenne szükségük szerinted?

PCS: A félelem diktál. Nem hisznek – magukban sem. Biztos állás, fix jövedelem: ugyan… elhitetik velünk, hogy az, mert szükség van a dolgozókra, akik félnek önállóak lenni. Hinni kell és nem félni.

HJ: Mit tud tenni szerinted magáért egy útkereső, hogy minél hamarabb célba érjen?

PCS: Hozzon egy döntést és higgyen benne :-) Tulajdonképpen ennyi – szerintem.

HJ: Hogyan képzeled el magad 3-5 év múlva? Mit szeretnél még elérni?

PCS: Azt, hogy pont ugyanezt végezhessem, amit most, sok ember örömére. Közben meg támogathassam a gyermekeim tanulmányait és a többit meg elutazgathassam.

HJ: Nagyon jó látni, hogy Te tényleg szereted, amit csinálsz. Azt hiszem, csak ilyen emberrel szabad és érdemes együtt dolgozni. Mi volt a legemlékezetesebb visszajelzés ügyféltől, amit kaptál a munkádra?

PCS: Elkészült egy kis előtető, a megrendelő még előtte elment hazulról, kifizette a díjat és ott hagyott bennünket. Hazafelé tartva csörög a telefonom, ő hív. „Csaba, ez nem lett szép… (hosszú szünet, lefagytam, mi lehet a gond, egyikünk sem szólt, majd)… EZ CSODÁLATOS LETT!!!” – kiáltotta, és percekig áradozott. Majd persze ajánlott tovább az ismerősének :-)

Nagyon köszönöm Csabának, hogy az interjúalanyom volt és megosztotta a történetét sokunk örömére!

Ha minőségi ácsmunkát kerestek, itt minden elérhetőséget megtaláltok hozzá: www.peteracs.hu

Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek, oszd meg és kövesd a bejegyzéseket a Facebook-oldalamon is, ahol további gondolatokat találsz tőlem.

Szeretettel:

Hary Judit

Coach, karrier-tanácsadó

Kapcsolat

Attól, hogy idén kétszeresen is befelé, önmagunk felé vettük az irányt.

Egyrészt az ősz a maga borongós, esős és hűvösebb időjárásával nagy váltás a meleg nyár kitárulkozó és szabadtéri programokra hívogató mivoltja után. Élveztük a hosszú nyári nappalokat, a sok napsütést és úgy éreztük, hogy minden sokkal könnyebb és kötetlenebb. Ezzel szemben beköszöntött az ősz és sokkal szívesebben nézzük bentről, az ablakból, ahogy fúj a szél és esik az eső. Ez a „bekuckózás” időszaka, a forró csokoládék és teák fellegvára. Előkészíti a tél mély, belsőleg átalakító hatását, de már ilyenkor elindulunk befelé, önmagunk felé. Amikor kevesebb a kint, akkor több a bent.

Ezen általános jelenség mellett az idei őszt áthatja a koronavírus második hulláma is, amely azt üzeni, hogy még egy szokásos ősznél is kevesebb jelenleg a kint, mindenhonnan azt halljuk, hogy maradjunk otthon, csökkentsük az érintkezések számát és tartsuk a távolságot. Ennek az óvintézkedéseken kívül lelki üzenete is van, pláne, ha a folytonos maszkviselésre és fertőtlenítésekre gondolunk. Egyre kevesebben vannak az üzletekben, a tömegközlekedési eszközökön nincs annyi beszélgetés, a maszkban a levegővétel sem komfortos. Minden azt üzeni, hogy fogjuk egy kicsit vissza magunkat, gondoljuk és értékeljük át, hogy mi a fontos, nézzünk magunkba és egyáltalán: foglalkozzunk igazán önmagunkkal és a szeretteinkkel. Adjunk önmagunknak és egymásnak minőségi időt és minőségi figyelmet! Gondold át, mire is van szükséged igazán? Fizikai, érzelmi és gondolati szinten mi támogatna a legjobban?

Az asztrológiai előrejelzések is mind azt mutatják, hogy különleges időszakban vagyunk ezekben a hónapokban. Nem csak egy sima őszt és telet fogunk átélni, hanem nagyon sok belső, transzformáló erő hatja át most a világot. Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy ezek a hatások abszolút érezhetőek, kinél jobban, kinél kevésbé, de olyan nincs, akit egyáltalán nem érint.

Új lehetőségek, új utak, új megoldások vannak készülőben, de ehhez a régit magunk mögött kell hagynunk. Ezekre viszont csak akkor fogunk rálátni, ha hagyjuk magunkat befelé „sodródni” (tudatos sodródás). Iszonyú erős önismeretet fokozó hatása van ennek a periódusnak. És ez független attól, hogy átesel-e a víruson vagy sem, bár tény, hogy a betegség is roppant erőteljes belső út, akkor is, ha csak pár napos történet. Az bizonyos, hogy így is és úgy is rengeteget tanulsz önmagadról. Természetesen előfordulhat, hogy ez nem lesz mindig kellemes, az utóhatása és a célja azonban nemes és hiszem, hogy minden értünk történik. Szembenézni önmagunkkal mindig kihívás, de megéri.

A külső történéseken kevésbé áll módunkban változtatni, azonban a belső megéléseink fölött mindig teljes hatalmunk van! 

Kívánok mindannyiunknak egy lelkileg emelkedett őszt!  Hozzuk ki belőle a legjobbat!

Szeretettel:

Hary Judit

Life és Art Coach

Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek, oszd meg és kövesd a bejegyzéseket a Facebook-oldalamon is, ahol további gondolatokat találsz tőlem.

Kapcsolat

Előző cikkemben arról írtam, hogy miért éri meg több oldalról megnézni, tudatosan „megmozgatni” azt a témát, ahol rendszeresen falakba ütközünk és amivel nehezen boldogulunk.

Az ÖrömHivatás - Újratervezés az erősségeid mentén Facebook-csoportomban jött egy kérdés a hogyanokkal kapcsolatban, ami azonnal ötletet is adott arra, hogy folytassam a témafeldolgozást.

10 pontos sorvezetővel sajnos nem szolgálhatok :-( Bárcsak nálam lenne a bölcsek köve, de annyira egyén- és témafüggő, hogy nincsen egyetlen, minden esetre ráhúzható varázsszer. Ha lenne ilyen, minden probléma pikk-pakk megoldódna, sőt, talán ki sem alakulna.

A coaching módszertana színesen közelíti meg ezt a kérdéskört mindamellett, hogy végtelenül tiszteletben tartja a kliens álláspontját és nem ítélkezik. Aki viszont eljutott már odáig, hogy elmegy egy coach-hoz, abban benne van a változtatás és a szemléletváltás igénye és emiatt teret enged annak, hogy ebből az elfogadó térből finoman ablakot nyissunk valami új felé.

Az alábbiakban hozok néhány coaching eszközt, amelyek azt a célt szolgálják, hogy támogassák a nézőpontváltást: 

• Kérdezéstechnika: a kérdezés zsigerileg gondolkodtat. Ezek lehetnek például váltó, átkeretező, provokatív, csoda-kérdések, stb.

          Pl.: Van-e példaképed, akire felnézel, mint szaktekintély? Ő mit tanácsolna Neked, ha abban a helyzetben lenne, mint Te?

          Ki fog veled örülni, ha megvalósítod, amit szeretnél? Ki az, akinek ez nem biztos, hogy tetszeni fog?

• Képzelet-gyakorlatok: eltávolítanak picit a valóság súlyától és így olyan ötletek juthatnak eszünkbe, amire egyébként sosem gondoltunk volna. Segítenek az erőforrások vagy a jövőkép tisztázásában vagy bármely téma pontosításában, ellentmondások kiszűrésében

          Pl. amikor helikopterből kinézve tekintünk rá egy nehézségre, vagy mondjuk 3 év távlatából, vagy akár egy másik ember bőrébe bújva keressük a megoldási lehetőségeket

• Képkártyák: a képek utat engednek a szabad asszociációknak, továbbá a téma, amely nehezen megfogható, kihelyezhető a kártyák többféleképpen értelmezhető jelentésébe. A kiindulópont mindig az, hogy a kliens hogyan látja őket a témájára vonatkozóan és ezzel dolgozunk tovább.

           Pl.: Dixit

• Rajzolás: szabad foglalkozás, az ügyfél mindent a maga szájíze szerint alakíthat, színezhet, azaz megalkothatja a saját megoldásait.

          Pl.: karrier út elkészítése vagy annak megjelenítése, hogy milyen erősségekkel, készségekkel rendelkezünk

• Célrendező gyakorlatok: olyan pofonegyszerű coaching gyakorlatok, amelyek segítenek letisztázni, mire érdemes a fókuszt helyezni és mit érdemes elengedni, mire van ráhatásunk és mire nincs.

          Pl. Életkerék

Azt fontos kiemelni, hogy ezek minimális betekintést adnak a folyamatba és mind helyzetfüggően alkalmazhatóak. Ami az egyik embernél működik, az nem biztos, hogy a másiknál is fog.

Ahogy egyre több oldalról tudunk szemlélni valamit, egyre több igazságra, „aha”-élményre fogunk rábukkanni, amelyek segítenek a legjobb megoldások megtalálásában.

Szeretettel:

Hary Judit

Life és Art Coach

Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek, oszd meg és kövesd a bejegyzéseket a Facebook-oldalamon is, ahol további gondolatokat találsz tőlem.

Kapcsolat

Mindig is csodálattal töltött el a világ színessége és végtelensége. Mindig örömmel és kíváncsisággal szemlélődtem benne. Gyermekként mindannyian így indulunk: figyeljük, követjük, mintázzuk szüleink összes megnyilvánulását. Időközben becsatlakoznak mások is és őket is mélyen megfigyeljük. Ahogy játszanak velünk, tanítgatnak minket, vagy csak szimplán az együttélés során eltanulunk számos technikát arra vonatkozóan, mit hogyan érdemes csinálni. Ezeket másolva sajátítjuk el életünk első életstratégiáit.

Aztán bekerülve más-más közösségekbe, rengeteg impulzus ér bennünket és találkozunk újabb hozzáállásokkal, emberi működésekkel. Észleljük, hogy Gabi néni az oviban másképpen öltöztet fel, mint az anyukánk. Észleljük, hogy az osztálytársaink eltérő módokon tanulnak és sportolnak, mint mi. Felfigyelünk arra, amikor az osztálytársunk apukája arról mesél, hogy naponta 15 percet meditál és ettől milyen jól érzi magát, mi meg mondjuk még sosem hallottunk a meditációról. Rádöbbenünk, hogy amikor a legjobb barátunknak szerelmi bánata volt, azt milyen jól kezelte, ugyanakkor a tanulásban mindig tőlünk kért segítséget, mert nehezen ment neki a matek. Kiszélesedik a világ, össze tudjuk hasonlítani, hogy ahogy eddig csináltuk, az mikor miben jó és hol érdemes esetleg másik eszközhöz nyúlni. Találkozunk számunkra szimpatikusabb és semlegesebb eszközökkel és lehetőségünk van választani belőlük, miközben ezzel párhuzamosan mi is elkezdünk sajátokat kialakítani.

Gyerekként szivacsként szívtam magamba azt, hogy a környezetemben ki mit hogyan csinál és mond. Figyeltem a testbeszédüket is. Megállíthatatlanul kíváncsi voltam az emberekre és azt figyeltem, kivel és mivel hogyan rezonálok. Rengeteget tanultam ezekből a megfigyeléseimből.

A legnagyobb és legmegnyugtatóbb felfedezés számomra ebben az volt, hogy lehet valamit másképp is csinálni. Hogy ugyanoda sokféleképpen is ki lehet lyukadni. Ehhez azonban meg kell őrizni a nyitottságot és az ítéletmentességet, mert akkor tudnak a teljes valójukban megmutatkozni előttünk a dolgok. Minél többféle nézőpontot ismerünk, annál inkább kiszélesedik ez a perspektíva. 

Erre a tágabb látásmódra akkor szokott igazából szükségünk lenni, amikor valamilyen elakadás van az életünkben. Az elakadás mindig azt jelzi, hogy az az eszköztár, amivel addig próbáltuk, ebben a helyzetben nem állja már meg a helyét. Lehet, hogy egy darabig működött, innentől azonban nincs mese, másképp kell továbbmenni. Ezekre tud a coaching hipersebességgel rámutatni.

Mi történik, amikor a helyzetedre egy új nézőpontból nézel? Mi az, amit így látsz? Mit nem vettél észre eddig? Mi az, ami (új) megoldás lehet? Összegyűjtöttem erre vonatkozóan néhány pontot, hogy miért éri meg célirányosan megmozgatni azt a témát, amivel nehezen boldogulunk: 

• az egész életedre kihathat döntéshelyzeteknél
• perspektívát és reményt ad, hogy lehet másképp, jobban is csinálni
• problématudatból megoldásfókuszba irányít
• egészen meglepő, váratlan ötletekhez is tud vezetni
• akadályból inspirációt tud varázsolni
• gyengeségből könnyedén válhat erőforrás
• erősíti a kreatív energiákat és a játékos kíváncsiságot
• fejlődnek az emberi kapcsolataink és az önmagunkhoz való viszonyunk
• a más szemszögéből nézés növeli az empatikus gondolkodást
• rámutat arra, hogy nincs olyan helyzet, ami csak és kizárólag egyféle lenne
• rámutat arra, hogy nincs olyan helyzet, ami csak és kizárólag rossz lenne

A nehézségek nem azért vannak az életünkben, hogy bosszantsanak, hanem hogy tanuljunk és fejlődjünk általuk.

Ne felejtsd: mindig van másik irány és mindig van választásod!

Szeretettel:

Hary Judit

Life és Art Coach

Tarts velem Facebook-on is: Belső erőforrásaink – Hary Judit

Ha tetszett, kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson! Köszönöm! ♥

Általános jelenség, hogy hajlamosak vagyunk többet megtenni másokért, mint saját magunkért. Adni fantasztikusan jó dolog, öröm látni a másik arcán a boldogságot és a hálát azért, amit tettünk érte. Csodálatos érzés, hogy elismerik a munkánkat, a fáradozásunkat és a tudat, hogy ezzel előrelendítettük vagy megkönnyítettük egy embertársunk életét. A növények és az állatok esetében sincs ez másként: az nekünk is jó érzés, ha pompázik egy  virágunk vagy ha jól érzi magát a bőrében a háziállatunk. Az én kutyám például imád sétálni és ha éppen nem is érzek akkora kedvet elvinni, de mégis megteszem, az első másodperctől kezdve vigyorizik és örömvakkantásokkal adja tudtomra, hogy mennyire jóóó, és nem tudok nem mosolyra fakadni én magam is és végülis a fáradtságom ellenére képes vagyok 1-1,5 órás sétákra elvinni.

Azonban van egy szint, amikor már sorozatosan a saját pihenésünk, szabadidőnk kárára mehet mások segítése vagy a másokkal való foglalkozás. Sőt, akár a komplett terveinket képesek vagyunk eltolni és átszervezni mások miatt. Mintha a másik fontosabb lenne… Vagy mintha az az elismerés, amit a másiktól kapunk, többet érne mindennél…

Gondolkozz el, Te mennyire vagy fontos Önmagadnak egy 1-10-es skálán?

A lényeg az egyensúly megtalálása. Ne csak akkor gondolj erre, amikor már a tökélyre fejlesztetted az önkizsákmányolást, mert az bizony több szinten is visszaüt és innen visszatornászni magadat már sokkal több időbe telik. Kimerültség, betegség, lehangoltság, fáradtság, céltalanság és kiégés köszönthet ránk, ha lemerült a belső akkumulátorunk. A másokra való túlzott figyelem remek eszköz arra, hogy magunkkal ne kelljen foglalkozni. Ha nem tudsz elszakadni a „te-fókusz”-tól, akkor különösen érdemes elgondolkoznod a japán mondáson, amely így szól: „Üres tálból nem lehet kínálni.”

Itt az idő, hogy lásd, hogy valójában senkinek sem előnyös, ha Te nem vagy jól, sőt, közös érdek, hogy jól és egyre jobban legyél. Ez akkor is így van, ha sokszor nem így tűnik.

A dolog másik oldala, hogy a túlzott segítés elveszi a lehetőséget a másiktól, hogy maga jöjjön rá, maga érje el, maga küzdjön meg az adott helyzettel. Márpedig valódi élmény, tapasztalat és önbizalom ebből lesz és nem pedig abból, ha szinte mindent elintézünk helyette. Ez nem azt jelenti, hogy hagyjuk vergődni, szenvedni a másikat, de tudjuk, hogy van egy határ, ahonnan a többi már az ő dolga. Az egyensúlyra való törekvés tehát iszonyú fontos és mindkét fél garantáltan profitálni fog belőle.

Mit gondolsz: ha másnak jó érzés, hogy valaki támogatja őket, Neked nem lenne az? Keress segítőket, válj a saját támogatóddá és töltsd fel a lemerült akkumulátorodat!

Milyen lenne, ha kezdetben csak a töredék időt magadra fordítanád annak, amit másokra szánnál? Mit adna ez Neked és a Családodnak? Mit csinálnál ebben az időben? Mivel töltődnél? Mi az, amit már régóta meg szeretnél csinálni, ahova el szeretnél menni, amit ki szeretnéd próbálni, de eddig nem tetted? Mikor voltál utoljára egyedül a saját belső csendeddel? Mikor kértél utoljára segítséget, amikor szükséged volt rá és engedted meg, hogy más is tegyen érted valamit?

Néha egész kevés is elég ahhoz, hogy visszataláljunk önmagunkhoz, azonban vannak helyzetek, amikor ez hosszabb folyamat. A coaching egy csodálatos módszertan arra, hogy találkozhass önmagaddal, megláthasd, milyen értékeid, képességeid és erőforrásaid vannak, mélyítsd az önismeretedet és célokat tűzz ki magad elé. Együtt könnyebb és gyorsabb. 

Szeretettel:

Hary Judit

Life és ArtCoach, karrier-tanácsadó

Tarts velem Facebook-on is: Belső erőforrásaink – Hary Judit

Útkeresés, karrier, hivatás, képességek, erősségek és gyengeségek, belső bizonytalanságok feltárása és önmagad megtalálása, kiteljesítése, álmok és célok – ha ezek a témák mélyebben érdekelnek, csatlakozz a csoportomba Te is! Itt lehetőséged lesz útindító coaching kérdések és  gyakorlatok otthoni, saját ütemű feldolgozására, így mindig elvihetsz magaddal belső megéléseket is. Találkozzunk itt: ÖrömHivatás – Újratervezés az erősségeid mentén

Ha tetszett, kérlek oszd meg, hogy másokat is támogatni tudjanak az írásaim! Köszönöm!

Állítom, hogy az emberi erőforrás a világ legmeghatározóbb potenciálja a természeti mellett. Valójában ez régen sem volt másképp, csak nem úgy tekintettünk rá, mint napainkban. A rendszerek és szervezeti folyamatok mögött elveszett az egyén és kevésbé tulajdonítottak neki akkora jelentőséget, mint manapság.

Azt hisszük, porszemek vagyunk csupán a gépezetben, hatásunk elenyésző, minek erőlködjünk akkor? Azonban amennyire ez igaz, pont ugyanannyira igaz az ellenkezője is. A saját mikrokörnyezetében mindenki rendelkezik egységnyi ráhatással. 

Egy morcos ügyfélszolgálatos lehet velem bunkó és megnehezítheti, hogy információhoz jussak. Egy motiválatlan eladó eladhatja nekem a legszottyadtabb kenyeret a friss helyett, hogy megszabaduljon tőle. Egy gyakorlatlan fodrász elronthatja a hajamat és aztán nem győzöm kivárni, hogy lenőjön, amit elfuserált. A sort még bőven folytathatjuk. 

Egyetlen ember képes aláásni egy pozitív munkahelyi légkört. Egyetlen ember képes felemelni egy komplett részleget vagy céget. Egyetlen ember képes tönkretenni egy jól menő vállalkozást és kiutálni a kollégáit. Egyetlen ember képes motiválni és mobilizálni másokat. Egyetlen ember képes elbaltázni valakinek a napját, de akár az egész jövőképét is lerombolhatja. 

Nyilván mindig kettőn áll a vásár, azon, aki csinálja és azon, aki hagyja, viszont az kétségtelen, hogy rajtunk múlik, hogy a bennünk szunnyadó adottságokat, tehetségeket, eszméket mire használjuk, mit engedünk be és mit nem.

A Hitlerben meglévő potenciálok révén, amennyiben nem pusztításra és világuralomra való törekvésre használta volna fel a képességeit, akkor ma minden bizonnyal egy sokkal boldogabb világban élhetnénk. Komoly szintű vezetési, befolyásolási és szónoklattani rátermettségről adott tanúbizonyságot, amiket céljai érdekében maximálisan érvényre is tudott juttatni. Ha az ő szándéka a közös jó és a béke megteremtése lett volna, ekkora hatósugárral akár az egész világot is felvirágoztathatta volna.

A piac tele van közel hasonló termékekkel és szolgáltatásokkal. Mitől lesznek ezek mégis teljesen egyediek? Tőled. Attól, aki végzi a szolgáltatást, aki készíti a terméket, aki az egészet megálmodta és kivitelezi. A brand mögött álló szellemiségtől. Pont úgy senki sem csinálja, mint Te. Nyilván vannak közös stratégiák, üzleti modellek, tervek, jövőképek, de a szolgáltatás mögött álló ember mindig más és ettől lesz sajátos és megkülönböztethető.

Amikor munkavállalót, alvállalkozót vagy bármilyen (üzleti) partnert keresel, természetesen szemügyre veszed a szolgáltatását, de a legfőbb tényező és amin áll vagy bukik a közös együttműködésetek, az maga az ember lesz. Milyen a kisugárzása? Passzolnak a személyiségeink? Megbízható és felelősségteljes benyomását kelti? Rendelkezik azzal a tudással, amit keresek? Vagy hajlandó felszedni magára ezt a tudást, pótolni a hiányosságait, fejlődőképes? Kellőképpen motivált?

Fehérgalléros pozíciókban ez megszokottabb, de igaz ez fizikai munkát végzőkre egyaránt. Sosem mindegy, hogy kivel dolgozol együtt. Ma már például egy kertésznél is a személy maga az első és a munkája utána jön. (Konkrétan volt ilyen keresésem.) Ha meg tudsz győzni, hogy jól csinálod, amit csinálsz, akkor nyert ügyed van, de ha a személyiségednél megbukik a dolog, akkor a munkád már senkit nem érdekel. A Te szolgáltatásod Tőled lesz vonzó vagy sem.

Aki látta a Cápák között című befektetési showműsort az RTL Klub-on, amelynek témája az, hogy vállalkozók az ötletükhöz vagy már meglévő vállalkozásukhoz keresnek befektetőket, akik segítségével egy magasabb szintre emelhetik a cégüket, az tudja, hogy rengeteg szuper ötlettel, felfedezéssel és egyedi megoldásokkal érkeznek a műsorba, azonban a befektetők a pénzt az értékteremtő termék vagy szolgáltatáson túl elsősorban az embernek adják. Ha benne látnak potenciált, korrekt hozzáállást, jó szándékot, alázatot, felelősséget, motiváltságot és tanulási hajlandóságot, akkor az illetőnek nyert ügye van. Ha nem, akkor kínálhat bármilyen klassz dolgot, nem bízzák rá a pénzüket.

Fontos látni, hogy a szervezetek, rendszerek és folyamatok alapja is maga az ember és a benne dolgozóktól fog hozzáadott értékkel bírni vagy sem. Sose becsüld le az egyén erejét, a saját erődet! 

Nem mindegy, hogy ki vagy, milyen vagy és hova tartasz.

Egy biztos: tele vagy erőforrásokkal, tehetséggel és képességekkel, amiket nem szabad veszni hagyni. Fejlődj és állítsd irányba őket!

Útkeresés, karrier, hivatás, képességek, erősségek és gyengeségek, belső bizonytalanságok feltárása és önmagad megtalálása, kiteljesítése, álmok és célok - ezekkel foglalkozunk Facebook-csoportomban, ahol lehetőséged van érdekes gyakorlatok megoldására, kidolgozására, így mindig elvihetsz magaddal saját belső megéléseket és tanulságokat is. 

Szeretettel:

Hary Judit

Life & ArtCoach, karrier-tanácsadó

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg, hogy máshoz is eljusson és kövesd a Facebook-oldalamat: Belső erőforrásaink – Hary Judit

A hétköznapokban sokszor nem is vagyunk igazán tudatában, milyen erősségeink, kompetenciáink vannak és hogyan oldunk meg egy feladatot, hogyan viselkedünk egy élethelyzetben. Tesszük a dolgunkat és nem mindig van idő visszanézni és összegezni a történteket. Ez a teszt egy kis áttekintő és abban segít, hogy picit kívülről figyelhesd meg a belső folyamatokat.

Az érzéseidre figyelj, hogy mi játszódik/játszódna végig benned az adott helyzetekben. Képzeld magad bele, mintha ott lennél és válaszolj őszintén a következő 10 kérdésre!

1. Ha megkérnélek, hogy sorolj fel legalább 30 pozitív tulajdonságot magadról, hány jutna eszedbe kapásból?

A) 1 és 10 között

B) 11 és 20 között

C) 21 és 30 között vagy fölötte

2. Egy nagyobb baráti társaságban vagytok a legjobb barátnőddel, ahol Téged még kevésbé ismernek. A barátnőd kedvesen bemutat a többieknek. Elmondja, hogy ki vagy, mivel foglalkozol, néhány szimpatikus tulajdonságodat, elért sikereidet, beszél röviden a családodról és megoszt 1-2 különlegesen klassz infót is Rólad, amelyek megkülönböztetnek másoktól. Hogyan reagálsz?

A) Legszívesebben eltűnnél a helyszínről és arra gondolsz, hogy ez mind szép és jó, de nincs így és arra vágysz, hogy bárcsak tényleg ilyen ember lennél!

B) Szerényen reagálsz, elpirulsz és igyekszel leállítani a barátnődet

C) Örömmel hallgatod az elismerő szavakat magadról és jó érzéssel megköszönöd a bemutatást

3. Ha megkérnélek, hogy idézd fel életed 10 legfőbb sikerét, 15 percen belül hány sikerélmény jut eszedbe?

A) 1-4-ig

B) 5-7-ig

C) 8-10-ig

4. Hogyan állsz az év hátralévő részéhez és a jövő évhez?

A) Félek, hogy mi vár rám, hiszen minden év egyre rosszabb.

B) Változó, hol úgy érzem, hogy vannak lehetőségeim, hol pedig úgy, hogy jobb, ha nem ugrálok.

C) Optimista vagyok, nem félek a kihívásoktól és megteszem, ami rajtam múlik.

5. Repülőgépen ülsz, ahol az egyik utas hirtelen rosszul lesz. Orvosként diplomáztál, azonban 5 éve már nem a szakmában dolgozol és elbizonytalanodsz, hogy a segítségére siess-e vagy sem. Az alábbi eshetőségek futnak át Rajtad és ezek szerint döntesz:

A) Már semmire sem emlékszem, inkább csak ártanék neki, ha segíteni próbálnék, nem megyek oda

B) Megnézem, mi a helyzet, hátha tudok segíteni

C) Természetesen azonnal megyek, biztosan fogok tudni segíteni, hiszen akkor is jobban ismerem az emberi testet, mint a többi utas

6. Felvettek három munkahelyre is a sok közül, amelyeket megpályáztál. Melyiket választod?

A) Fő a biztonság, úgyhogy azt választom, ahol nem érhet sok meglepetés, bár fejlődési lehetőség sincs sok

B) Néha jó a változatosság, ezért azt választom, ahol azért van 1-2 kihívás, de bizonytalan vagyok abban, hogy megugrom-e az akadályokat

C) Bátran vágok neki és azt választom, ahol a legtöbbet tanulhatok, fejlődhetek és kihozhatom magamból a legjobbat

7. Ha választhatnál, a 3 közül melyik mesehős bőrébe bújnál 1 hétig?

A) Hamupipőke

B) Simba

C) Mulan

8. Mikor mondod azt magadról, hogy szakértő vagy egy adott témában?

A) Ilyet sosem mernék állítani magamról, mindig van hova fejlődni és még rengeteg mindent kell tanulnom

B) 2-3 év gyakorlat után

C) Ha már van egy mélyebb rálátásom és tapasztalatom is, akkor már mondhatom ezt magamról, hiszen minden párhuzamosan épül, nem kell rögtön a teljes területet profin ismernem

9. Hogyan viseled a kudarcot?

A) Teljesen elkenődöm, nincs is kedvem többet próbálkozni.

B) Szomorúan viselem, de tudom, hogy benne van a pakliban, s miután összeszedtem magam, újra nekivágok.

C) Tudom, hogy a hibázás az élet része és rengeteget lehet tanulni belőle, így levonom a következtetéseket és megyek tovább.

10. Frissen végzett grafikus vagy és szeretnél munkahelyet váltani és végre ezzel foglalkozni. Be is adod több helyre a pályázatodat, azonban visszajelzést nem kapsz vagy csak annyit, hogy túl kevés a tapasztalatod. Hogyan reagálsz?

A) Magamban keresem a hibát és szidom magam, amiért nem felelek meg az elvárásoknak. „Majd jön egy olyan, ahova jó leszek” – reménykedem benne.

B) Tudom, hogy mindenki így kezdi, úgyhogy folytatom tovább a keresést, de félek a további visszautasítástól, hiszen a tapasztalat hiánya örök indok lehet.

C) Kitalálom, hogyan szerezhetnék előzetes tapasztalatokat és referenciákat, úgyhogy jelzem az ismerőseim felé, hogy mivel foglalkozom és kérem őket, hogy keressenek bátran vagy ajánljanak.

Ha kész vagy, add össze, hány kérdésnél választottad az A)-t, a B)-t és a C)-válaszokat és olvasd el a kép alatt a kiértékelést.

KIÉRTÉKELÉS

Ha az A)-ra adtad a legtöbb választ, akkor bizony itt az idő, hogy javíts az önbizalmadon és jobban tisztába kerülj az erősségeiddel! Iszonyatos teher rajtad és az életed több területét is visszafogja az, hogy nem éled és érzed, hogy miben vagy igazán jó, mi való Neked és mi nem. Szeretnél többet kihozni magadból, de végül inkább bevállalsz olyan feladatokat, amik nem a Te asztalod, mert így mégis kaphatsz némi elismerést, ami viszont nem tartós. Sokat segíthet egy coach és/vagy karrier-tanácsadó, hogy tisztába kerülhess önmagaddal és fejlődjön az önismereted, mert mindennek ez az alapja.

Ha a B)-re adtad a legtöbb választ, akkor Te már elindultál az önismeret útján, sok mindent tudsz és értesz magaddal kapcsolatban, azonban még nem teljesen állt ez össze Benned. Egyik feled előrébb jár, mint a másik; olyan, mintha ésszel tudnád, hogy ki vagy és miben vagy jó, de szívvel még nem. Kicsit megosztott ez az állapot, és az a következő lépés, hogy azonos szintre hozd mindkét feledet! Ha célirányosan akarsz haladni, tereld egy mederbe mindazt, amiket már tudsz magadról, az ismeretlen részeket pedig tárd fel, hogy teljes legyen a képed saját magadról.

Ha a C)-re adtad a legtöbb választ, akkor jó úton haladsz, csak így tovább! Egészséges önbizalommal és önismerettel rendelkezel. Tisztában vagy azzal, hogy mit tudsz, mik az erősségeid és min kell még javítanod. Tudod, hogy félni szabad és ezzel együtt tovább kell menni. Vannak céljaid és szépen haladsz feléjük.

Ha szeretnél elmélyülni a témában, akkor szeretettel invitállal a Facebook-csoportomba, ahol augusztusban indítom el a tisztázó kérdések-sorozatomat, amelynek az a célja, hogy mielőtt új karrier-irányba indulnál, gondold át az alapoktól, hogy mit és hogyan szeretsz csinálni és mi működik Neked valójában. 

Izgalmas témakörök, amelyekkel foglalkozunk a csoportban: útkeresés, karrier, hivatás, képességek, erősségek és gyengeségek, belső bizonytalanságok feltárása és önmagad megtalálása, kiteljesítése, álmok és célok, továbbá lehetőséged lesz érdekes gyakorlatok megoldására, kidolgozására, így mindig elvihetsz magaddal saját belső megéléseket és tanulságokat is. 

Ha viszont inkább egyéniben szeretnéd velem feltárni a Benned rejlő potenciált, akkor az elérhetőségeim bármelyikén keress bátran.

Szeretettel:

Hary Judit

Life & ArtCoach, karrier-tanácsadó

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg, hogy máshoz is eljusson és kövesd a Facebook-oldalamat: Belső erőforrásaink – Hary Judit

Sokféleképpen fordították már le a japán ikigai szó jelentését. Értik alatta az élet, a létezés értelmét, a célt, amely vezérel bennünket, s amelyért érdemes reggelente felkelni. Az ikigai egy olyan életszemlélet, amelyben azt keressük, mi a küldetésünk, az életcélunk, ami mindig mozgat, erőt ad a mindennapokhoz, ami belülről hív és értelemmel és sikerélményekkel tölti meg az életünket.

Ugye Te is vágysz egy ilyen boldog és kiteljesedett életre? 

Ennek megtalálásához 4 fő kérdést kell megválaszolnod: 

1. Mivel szeretek foglalkozni?
2. Mit csinálok különösen jól?
3. Mi az, amiért fizethetnek nekem?
4. Mire van szüksége a világnak, mi iránt van kereslet?

Ahogy a fenti képen is láthatjátok, ezek metszéspontja alkotja a saját ikigai-unkat. Gondolhatod azt, hogy a legtöbben nem az ikigai-ukat keresik éppen, hanem a megélhetésért küzdenek, minek erről egyáltalán beszélni? Sokakra ez valóban igaz, ugyanakkor az életcél, a küldetés, a nekünk való hivatás keresése örök téma, a küzdelem mellett a gondolatainkban mindvégig ott motoszkálhat, nincs sem időhöz, sem körülményekhez kötve. Lelkünk legmélyén mindannyian a kiteljesedést és az örömet keressük, nem kevésbé igaz ez sem most, sem máskor.
Fontos kiemelni, hogy a kényszermunkába is könnyű beleragadni és a pénzt hajkurászva kiégni, tehát még ebben az esetben sem mindegy, hogy milyen munkát végzel! Az a lényeg, hogy legyen egy olyan vezérfonalad, amit soha, semmilyen körülmények között sem veszítesz szem elől és így történjék bármi, lehetőséged van megtalálni az ikigai-odat, mert tudod, hogy mit miért teszel.

A kiindulópont, hogy azt csinálhassuk, amit szeretünk, de ehhez meg kell találnunk, hogy mi(k) is azok(ok). Ha megvan, akkor az a cél, hogy elérjük ezt, s így máris értelmet kaphat egy kevésbé jó munka is, mert ugródeszkául szolgálhat a szeretett tevékenység eléréséhez. Amennyiben ez a kevésbé jó munka lélekölő és gyomorgörccsel indulsz neki minden napnak, akkor természetesen érdemes váltani, mert sokkal nehezebb egy ilyen napi robot után a kiszemelt tevékenységet szabadidődben építgetni, amikor le vagy szívva és a túlélésről szól az egész, mintha egy közepesen langyos nap után van még energiád ezzel foglalkozni.

Az ikigai 1. kérdését úgy tudjuk megválaszolni, ha végigmegyünk mindenen, amit szenvedéllyel csinálunk, átgondoljuk a napjainkat, heteinket, éveinket azzal a szemmel, hogy mivel foglalkozunk szívesen, mi az, ami nem fáraszt, sőt, feltölt, ha csinálhatjuk és alig várjuk, hogy csinálhassuk. Lehet, hogy nehéz és fárasztó, de mi kihívást látunk benne; lehet, hogy pepecselős, de mi közben megéljük általa a flow-t; lehet, hogy kosszal járó tevékenység, de fűt a végeredmény öröme; lehet, hogy sokat kell utazni hozzá, de közben azt érezzük, hogy szabadok vagyunk.

Az ikigai 2. kérdésében az önismeret játssza a főszerepet. Szeretettel ajánlom ehhez az Erősségeid nyomában és a Mik azok az erősségek? című blogcikkeimet, amelyekben pont ezzel a kérdéskörrel foglalkozom. Érdemes átgondolnod azt is, hogy mi az, amiben úgy érzed, hogy valakinek a segítségére lehetsz? Miben kérhetnének Tőled tanácsot a barátaid, ismerőseid? Milyen terület az, ahol különösen kompetensnek tartod magad? Mindannyiunk vágya, hogy valami fontosat és értelmeset vihessünk véghez. Személyre szabottan sokat tud segíteni egy coach és/vagy egy karrier-tanácsadó, aki kívülről, objektíven lát Téged és a kitűzött célhoz tud hozzásegíteni.

Az ikigai 3. kérdése úgy is szólhat, hogy mi az, amiért megfizetnek? Érdemes mindkét verziót átgondolni, ugyanis míg az első arra utal, hogy valamennyit, de inkább keveset kereshetünk vele, addig a másik egy kielégítő fizetési szintet sejtet. Egy frissen felépített munka, vállalkozás eleinte nem feltétlenül hoz elegendő pénzt sőt, veszteséges is lehet, azonban idővel kinőheti magát prosperáló foglalatossággá. Gondolkodj nagyban és nézd meg, hogy hosszútávon hova fejlődhetsz vele! Gyakori az is, hogy az ikigai önkéntes munkából vagy éppen hobbiból növi ki magát. 

Az ikigai 4. kérdésére akkor tudunk jól válaszolni, ha megnézzük a munkaerőpiaci helyzetet. Az állások folyton változnak, pozíciók tűnnek el és újak jönnek létre. Álláshirdetések böngészése is sokat segíthet, mert ad egy képet arról, hogy a mi területünkön milyen kvalitásokra van szükség és milyen feladatok elvégzésére keresnek embert. Ugyanakkor mi magunk is észlelhetünk piaci réseket, kielégítetlen szükségleteket, amelyekre kínálhatunk egyedi megoldásokat. Igaz ez akkor is, ha más már csinált hasonlót, hiszen az akkor sem ugyanolyan, mint a miénk. Ötleteinket aztán érdemes megmérettetni a valósággal és validálni, hogy kiderüljön, ténylegesen is megállja-e a helyét.

Fontos tudni, hogy e 4 kérdés egymásra épül, úgyhogy haladj sorrendben! Mindig belülről kifelé ;-)

Mindegyik kérdésnél vizsgáld meg annak a lehetőségét is, hogy a már meglévő munkahelyed némi változtatással (jobcrafting: "munkahely-alakítás") alkalmas lehet-e arra, hogy szívesebben csináld; hogy egyre jobb legyél benne; hogy magasabb fizetést kérhess érte és hogy nagyobb szolgálatot tehess vele a világnak.  

Téged mi motivál arra, hogy felkelj?

Ha Te is keresed a saját válaszaidat, szeretnéd jobban megismerni az erősségeidet és ezek mentén újratervezni, előre készülni, vagy csak együtt gondolkodni, mentálisan tehermentesülni a mindennapok nehézségeiből, új irányok felé inspirálódni, akkor szeretettel várlak a Facebook-csoportomba, ahol mindig elvihetsz magaddal belső megéléseket és tanulságokat is. Találkozzunk itt: ÖrömHivatás – Újratervezés az erősségeid mentén

Szeretettel:

Hary Judit

Life & ArtCoach, leendő karrier-tanácsadó

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg, hogy máshoz is eljusson ♥  és kövess a Facebook-on: Belső erőforrásaink – Hary Judit

Kapcsolódó írásokat találsz, ha visszanézed az előző cikkeimet.