Az emberi lét roppant összetett. Egy élet is kevés arra, hogy teljesen megismerjük magunkat. Nagyon sok mindenre kell odafigyelnünk. Egyszerre vagyunk materiális és spirituális lények, egyensúlyozunk az Ég és a Föld között. Környezet- és szituációfüggő a viselkedésünk, ugyanakkor van egy intim belső világunk is, amit szeretnénk megmutatni és valamilyen formában kibontakoztatni, de mindeközben a külvilágra is folyamatosan reflektálni kell. Több életterületünk van, azok között harmóniára törekszünk és ez hol sikerül, hol nem.  Élünk és túlélünk, lavírozunk, boldogok vagyunk és nehézségekkel küzdünk. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy test-lélek-szellem hármasságai vagyunk és ezek között is igen gyakori a széthúzás, az eltolódás valamelyik irányba, szóval saját magunkon belül is tele tudunk lenni ellentmondásokkal. Ránk nehezedik a múlt súlya és a jövő képlékenysége, miközben mindig a jelenben vagyunk. Az egésznek a célja az, hogy megtaláljuk, kik is vagyunk valójában és kialakítsunk egy belső harmóniát önmagunkban és a külvilággal egyaránt.

A szokások, minták és automatizmusok eredendően azt hívatottak szolgálni, hogy segítsenek minket ezen az összetett úton, mert folyamatosan mindig mindenre képtelenség 100%-osan odafigyelni és így megkönnyítik sok szempontból az életünket. Szörnyű lenne például  mindig azon gondolkozni, hogy hogyan is kell bekötni a cipőfűzőnket vagy hogyan kell fogat mosni, hanem miközben ezeket csináljuk, tudunk mással is foglalkozni. Az autóvezetés mikéntje is egy idő után automatikussá válik, és közben tudunk például az utastársunkkal beszélgetni, mert már arra nem kell figyelnünk, hogy hogyan kell vezetni. Egy szintet túllépve azonban bizonyos szokások elkényelmesítenek, azaz elaltatják a figyelmet, a tudatosságot, benne tartanak a komfortzónában és így gátjai a fejlődésünknek. Például manapság már teljesen hozzászoktunk az internet világához, ami remek dolog az informálódás, szórakozás és a kapcsolattartás tekintetében, azonban ha túlzásba visszük és semmi másra nem marad időnk, akkor károssá válik.

Holisztikusan nézve minden szokásnak van értelme, csak az a kérdés, hogy az ténylegesen előnyünkre vagy hátrányunkra van-e. Ezt az mutatja meg, hogy hosszútávon jobb vagy rosszabb lesz-e az életünk tőlük. Például a körömrágás lehet rövidtávon stresszcsökkentő, de ténylegesen és hosszútávon nézve hátrányos, mert például csúnyák lesznek az ujjaink, és az ezután érzett szégyen és/vagy bűntudat még mélyebbre nyom. Érdemes tehát elgondolkodni, hogy a pillanatnyi jó érzésnek engedünk, vagy előbbre tekintve látjuk a benne rejlő hosszútávú károkat.

Szeretettel:

Hary Judit

Holisztikus coach

Tarts velem Facebook-on is: Belső erőforrásaink – testtől a lélekig

Csatlakozz itt zárt csoportomhoz, ahol pozitív szemléletű, nézőpontváltó és motiváló bejegyzésekkel találkozhatsz!

Várlak szeretettel megoldásfókuszú life coaching konzultációra! 

Ha tetszett, kérlek oszd meg, hogy másokhoz is eljusson! Köszönöm! :-)